A minap egy barátnőmmel eljutottunk mindennek a legvégéhez, egész pontosan a felújításuk azon pontjához, ahol már a feszültség és a különböző vágyak miatti hangulat meghozta a rémálmot. Ez minden projektnél várható, akár egy párról van szó, akár egyedülálló megrendelőről beszélünk.
Amikor végre ráveszed magad arra, hogy totál felrúgj mindent és valami újat próbálj ki, nem biztos hogy felvértezted magad a barátaiddal vagy éppen a férjeddel szemben. Van egy anyagi és egy érzelmi töltete is a dolognak, nagyon fontos, hogy senki ne érezze kirekesztettnek magát a saját otthona tervezésből, de azért közben jó ha nyitott a már megtapasztalt dolgokra, különben nem lesz szép az eredmény.
Ezt a piros konyhát pl imádom, de tudom, hogy extrán bevállalós!(Pinterest)
Totál magabiztosnak és megingathatatlannak kell lenni, mert abban a pillanatban hogy előadod a legújabba terveidet, megszenek, Én mondom! Amikor hosszú órákon át tervezgetjük az adott enteriőrt és végre megvan amire vágytál, de fél óra múlva közli vele a barátnője hogy: ,,Tényleg?? Hát én ezt tuti nem vállalnám be!” Persze hogy nem, ezért nem nálad lesz, de így viszont sikerült mindent a kukába küldeni, ráadásul sajnos ezzel éppen gátolunk egy olyan önkifejezést, amire egyébként nagy szüksége lenne mindenkinek. A saját egyéni kis miliődet, ami téged tükröz. Férfiak tekintetében például tényleg csak a megfelelő pillanat számít, mert Ők mindig kicsit kirekesztettnek érzik magukat a történetből, hazaérve azzal fogadjátok Őket: ,,itt volt Gabi és azt mondta, toljuk át a kanapét a másik falra, ezt a képet meg mindenképpen vigyük ki innen mert nem jó a hangulata, nem ide való!” BÁMMM!!! (jah és még fizettünk is Neki hogy ezt mondja).
Nem biztos hogy a hetek óta tartó szócsata közben, amikor minden nap életről és halálról kell dönteni, milyen csempe, a födém tényleg legyen-e fehér és akkor örökre nézegethetjük majd a zöld konyha frontokat? Amikor a múltkor mondta Zsófi hogy az bár nyugtató szín meg minden, de hagyjuk már meg ezt a kórházaknak, különben is, neki egyből a spenót jut róla eszébe…
Többször bele futottam már a centiző, mindig biztosra menő, táblázatos típusba, aki a végén valamiért mégsem volt elégedett és elég sok gikszer jött közbe, versus a kicsit lazább tervezgetőbe, aki engedte hogy egy-két dolgon változtathasson az élet maga. Az előre vásárolgatástól meg az ég óvjon titeket, mert kb 50% esélye van a dolognak. Amikor már ott állsz szemtől szemben, na akkor egészen biztosan jó lámpát választasz majd, a kiegészítők is akkor jönnek veled szembe igazán, ezek már tényleg maradnak, nem kell utána a használt oldalakra pakolgatni őket, mert mégsem lett jó! (nekem is van ilyen lámpám, akit érdekel, jó áron megválnék tőle-keressetek bátran!)
Szóval ez egy önbizalom játék is egyben, ismered magad, tudod hogy mit szeretnél viszont látni az otthonodban és ezt tartod szem előtt, nem az anyósod, a barátnőd vagy a szomszédod félelmeit, zsánerét, vagy éppen irígységét, mert te felújítasz Ő meg nem mer. Férjeket és élettársakat előszeretettel képviselek és védelmezek mindenféle agresszív és elnyomó változtatástól, de nyilván van az a pont, amikor biztosan tudom, szép lesz, csak hagyjunk neki időt, lehet hogy csak egy másik napra lenne szükség ahhoz, hogy megszülessen a kompromisszum és a számotokra tökéletes tér.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: