Büszke

Szoktam a saját oldalunkat olvasgatni, hogyisne, hát persze.

Főleg esténként, mikor száguldoznak az ötletek,  sajnos alig pár százalékuk talál végül célba, de talán majd egyszer javítok az eredményen. És pörgetem , nézegetem, szeretem.

Nagyon szeretem ezeket a belőlem jövő de mégis másoknak szóló megnyilvánulásokat, jó hogy sokan értik amiről beszélek/beszélünk. Nagyon fontos, hogy az ember szeresse,  élvezze, bízzon benne,  hogy higgyen.

Mondjuk ki: hogy büszke legyen rá, arra, amit csinál.  Saját magukat nézik le sokan, értelmetlenül,  nekem például az is fontos, aki a buszjegyet ad el,  vagy virágot a piacon, szükség van mindenkire, nincsenek fontos és kevésbé fontos pozíciók vagy állások.  Más területen is óriási jelentősége van ennek az érzésnek. Az ember előszeretettel emlékezteti magát a lakása bármely pontján arra, hogy mi az, amit még meg kell tennie?/legalábbis a post-it feltalálása óta biztosan/.  Nagyon hasznos, segítség , tudom, de mennyire nagyon sürgető tud lenni…mindenhol vár mégegy üzenet saját magadtól, hogy még hátra van valami, még nem vagy elég jó. Ennek megnyugtatására ötlöttem ki itthon, a szűk családban, a havi dicsőség-falat, a keretet, ami minden hónapban mutatja, ki-mire büszke, mit ért el azok közül, amiket fontosnak tartott és megerősítik Őt saját magában.

Nagyon fontos és jó látni.  Arra is figyelek, hogy havi szinten frissüljön, nameg a lényeg: nem nyelvvizsga kell vagy jó jegy a suliban, inkább apróságok, amik az adott embernek nagy falatot jelentettek és megcsinálta, most pedig büszke rá!

Az arany kereteknek úgyis jól áll a küldetés, a mutogatás, a lakásnak meg egy kis LOM design 🙂