Valahogy úgy alakult, hogy muszáj volt a kisebb bútorok közül választanom, olyat, amit könnyen mozgatok és van is rá ötletem. Így esett a választás egy olyan éjjeli szekrényre, ami időközben hosszú, vékony lábakat kapott.
Telefonos kép, már ságára mázolva.
Semmi szokványos nem állt volna jól neki, de hogy Ő mi is valójában, na gőzöm nem volt. Eredetileg valami steam -punk bútort szerettem volna, fogaskerekekkel, fémes hatással, nagyon rákattantam. De végül beugrott hogy mire is hasonlít ez a kis kreálmány. Salvador Dalí képei rám nagy hatással vannak, de persze nem minden műve és: SŐT.
Nyilván sok olyan alkotást is ismerek, amikkel nem tudok azonosulni, amik már-már ijesztőek vagy zavarosak. De attól még hogy ez így van, itt villognak a fejemben, ahogyan most a póklábú elefántok is. Azért ezek a kreációk mindenkinél egyszer megvoltak, ismeritek, tudjátok hogy az Ő művei. Dalí e képén elhagyni készül a földet, s az ég és a föld közti átmenetet a póklábú elefántok képviselik. Ők vezetik be a festő művészetébe a lebegés motívumát, amely a későbbi festményein aztán teljes érettségben mutatkoznak meg.
 |
|
 |
 A felületet sárga és zöld összecsiszolásával álmodtam meg. |
Hát komolyan szólva ennyi, de ugye itt van nekem az én kis lebegő éjjeli szekrényem, szóval elefántosítás, enyhe másolás, mert ugye most hirtelen nem szökken a kezeimbe Salvador Dalí festőművész tudása, de szerintem erre nincs is szükség. Ellenben néha szürreális dolgokat megálmodni és kivitelezni, na arra van. Nagyon élveztem, útközben meg is szerettem, de azért mindenek ellenére Ő is eladó.
Bent is megnéztem, azért együtt élni vele, hát az nem rossz, gyerekszobában is megtalálná a helyét, bár most inkább olyan felnőttre gondoltam, aki szereti a nem szokványos és kissé vicces darabokat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: